A 21. században?

A jövõ kiszámíthatósága vagy kiszámíthatatlansága világnézeti kérdés. Ha van jövõkép, az részben a valószínûségszámításra, részben a játékelméletre támaszkodik - már ha tudományos -, de a mindennapi értelemben arra az élettapasztalatra, amelyet elégséges elõzménynek, oknak tartunk ahhoz, hogy valamiféle okozatot tételezzünk fel.
A téma idõbelisége meg is engedi, de meg is követeli, hogy a zárásban kitekintsünk. Jövõképünk azonban, akár életfelfogásunk és tudásunk szubjektíve is determinált. Ezt vállaljuk.

A párkapcsolat leértékelõdése

Ha a szövegíró által még belátható két generációra gondolok (gyermekeim és unokáim), akkor a következõ harminc-negyven évben az egyik megvalósulható tendencia a párkapcsolatok jelentõségének a leértékelõdése.
Nem csupán a szerelemrõl van szó, hanem mindenféle párkapcsolatról. Ugyanakkor természetes, hogy a párkapcsolatok leértékelõdése nem egyszerre és egyformán következik be. Másképpen bomlik fel a munkatársi kapcsolat, mint az élettársi közösség, és másképpen a szerelem, mint a barátság vagy a házasság. Annyi azonban sejthetõ (ha a tömegkommunikációs eszközökbõl és a tömegszórakoztatás történeteibõl építem fel a jövõkép mozaikját, hogy nem lesz ennek jelentõsége. Még az is lehetséges, hogy olyasféle pót-kapcsolatot találnak ki, amely megfelelõen (a hiányérzet fantomfájdalma nélkül) képes lesz helyettesíteni ezeket az archaikus emberi viszonylatokat.
Szeretném, ha az olvasó ezt nem valamiféle tragikus Kasszandra-jóslatnak fogná fel - bár nagyon is lehetséges, hogy mi, az idõsebb generációhoz tartozók tragikusan fogjuk megélni a változásokat. Mi ugyanis, akik egy másik világ itt maradó kövületei lehetünk, más premisszákból indítjuk következtetéseinket - de ez így van, mióta a világ világ.

A kapcsolatok fontosságának és leértékelõdésének vesztese így vagy úgy az egyén lesz. Lehet, hogy eddig elképzelhetetlen lehetõségek tárulnak föl elõtte, de az árát meg kell fizetni. Nincs ingyen lunch - tartja az amerikai szólás.

A párkapcsolat fölértékelõdése

A másik lehetséges jövõ a személyes kapcsolatok fölértékelõdési tendenciájára épül. Részben ezt támasztja alá az új reklámpszichológia, az új managent-elméletek bármelyike, részben pedig a személyiség ösztönös és tudatos védekezése a társadalmi atomizálódás, ez eltömegesedés ellenében.

Szinte bizonyos, hogy ez a "fölértékelõdés" nem fog a szerelemre koncentrálódni, és szinte tudom, hogy nem fogja megbontani a szerelem intimitását - mégis remélem, hogy a kapcsolatok, viszonylatok reneszánszát hozza majd. Lesz köze a regionalizmushoz, az europaizálódáshoz, a globalizációhoz, ám éppen ezen belül lesz ellensúly. A párkapcsolatokban, a szerelemben is egyszerre lesz fontos a benne résztvevõ két személyiség, s nem tartom kizártnak, hogy olyan emberi párkapcsolatok jöhetnek létre "tömegesen", amelyekrõl a 20. század (és a korábbi századok) kutatója, ismerõje mint ideáltípusról beszélt.
A szeretet és a szerelem fogalmi jelentése, értelmezése közelíteni fog egymáshoz, mert az emberiség ésszerû fennmaradása szinte kikényszeríti ezt a megoldást. Nem tudom, jó lesz-e ez, de ha megadatik a választás esélye, akkor ezt tartom járhatónak és emberségesnek.

	A jövõkép bizonytalan; két szélsõ pontot fogalmazunk meg csupán: vagy leértékelõdik a párkapcsolat jelentõsége - s véle a szerelemé is -, vagy fölértékelõdik (ám ekkor a szeretet és a szerelem fogalmi jelentése valószínûleg közeledni fog egymáshoz).

	Ha saját véleményedet, elképzelésedet meg akarod fogalmazni, akkor írj egy esszé jellegû (vagy értekezõ) fogalmazást arról, hogy te mit értesz a szerelem jövõbeli lehetõsége alatt. Magad dönts arról, hogy ezt tanárodnak és/vagy bizalmasodnak és/vagy szerelemesednek megmutatod!

	Én így gondolkodok a jövõ szerelmérõl