Miért pont velem történik ez?

Az első néhány héten biztosan feltetted magadnak ezt a kérdést. Tudom, nem nyugtat meg az a tény, hogy mások is átélték ugyanezt, de valószínűleg nem véletlen, hogy éppen most és éppen ez történik veled…. Maugham Zsákutca c. regényében ezt írja: „Ha az embert valami véletlen kizökkenti az előre eltervelt életpályájáról, ostobaság, bűncselekmény, vagy balszerencse, nem kell azt hinnie, hogy egyszer s mindenkorra befellegzett. Lehet, hogy az eset szerencsének bizonyul, s ha évek múlva visszatekint rá, megállapítja, hogy a világ minden kincséért el nem cserélné azt az életet, amit a katasztrófa kényszerített rá, azzal az unalmas, szürke életmóddal, amit akkor folytatott volna, ha a körülmények közbe nem szólnak.” A legjobb, amit tehetsz, ha megpróbálsz tanulni a történtekből. Vajon Te mit rontottál el, mi az, amit legközelebb máshogy csinálnál? Próbálj meg profitálni az eseményekből, tégy meg olyan dolgokat, amiket azelőtt nem tehettél volna meg: végezd el egy főiskola levelező kurzusát, újítsd fel a lakásodat, találd ki, hogy mi érdekel igazán, és ha úgy esik jól, állj be a Greenpeace-hez, vagy menj el dolgozni Angliába! Ha úgy érzed, igazságtalanul sújtott le rád a sors, megint csak egy idézettel tudok szolgálni vigasztalásul Kahlil Gibran A próféta c. könyvéből az Örömről és a Bánatról: "A ti örömetek maga a bánat, mely igaz orcáját mutatja. És ugyanazon kút, melyből kacagástok buzog fel, nemegyszer volt már könnyekkel telve. Hogyan is lehetne másképp? Minél mélyebb árkot hasít lényetekbe a bánat, annál több öröm befogadására lesztek képesek. Hiszen a korsó, mely borotokat tartja, nem égett-e meg maga is a fazekas kemencéjében? És a lant, melynek szava lelketeket megnyugtatja, nem azonos-e a fával, melyet késsel vájtak üregessé? Amikor örvendeztek, nézzetek szívetekbe mélyen, és látjátok majd, hogy ahonnan örömetek származik, ugyanonnan való bánatotok is. Amikor bánkódtok, ismét nézzetek szívetekbe, és meglátjátok, hogy ami miatt sírtok, abban valaha örömöt leltetek. Vannak közöttetek, akik azt mondják: „Az öröm hatalmasabb, mint a bánat”, és mások azt: „Nem úgy van, hanem a bánat a  hatalmasabb”. De én azt mondom néktek, hogy e kettő el nem választható. Együtt érkeznek, és mikor egyikük magában ül veled asztalodnál, jusson eszedbe, hogy a másik az ágyadban aluszik. Bizony, mérlegként függtök öröm és bánat között. Csak aki üres, az mozdulatlan és kiegyensúlyozott. Amikor a kincstartó fölemel, hogy aranyát s ezüstjét megmérje rajtatok, el nem kerülhetitek, hogy örömetek, bánatotok megemelkedjék avagy alászálljon."